Orbán Viktor vazallusai, az egyetemek elbitorlásáról - Magyar Bálint szociológus, volt miniszter

„Mintha a személyes vagyona lenne” Magyar Bálint

A „felsőoktatás átalakítása” és a „modellváltás” kifejezések fedezékében a kormány az egyetemek közel háromnegyedét vagyonkezelő közalapítványokba szervezte ki. A kormány által kinevezett ötfős kuratóriumok örökre teljhatalmat kaptak. Ez önmagában választási csalásnak is tekinthető, de egy következő kormány mégsem lesz gúzsba kötve, állítja Magyar Bálint.

Így is ezermilliárdos nagyságrendű vagyon vándorolt ki az állam felügyelete alól, hiszen a közalapítványok a köz érdekében, de szabadon gazdálkodhatnak.

Nőni fog az egyetemek intézményi kiszolgáltatottsága, ugyanis az intézkedés autonómianövelő jellege hamis álca, ürügy. Csak Orbán politikai klánjának az autonómiáját növeli. A teljes egyetemi szféra politikai ellenőrzés alá vonása ugyanakkor nem most kezdődött. Talán első állomása volt a rektorkinevezések szokásjogának felrúgása 2010-től már.

A központi forrásokat intézményeknek osztja le, mintegy jutalomként, ezt nevezem költségvetési zsarolásnak – nem beszélve az uniós források hasonlóan szelektív osztogatásáról. Ezt persze be lehet csomagolni önkényesen alkalmazható „minőségi mutatókba”, de ettől még zsarolásról van szó.

A mostani intézkedés az eddigiekkel szemben örök időre neveztek ki az egyetemek fölé teljes kuratóriumokat, amelyeket szinte korlátlan jogosultságokkal láttak el.
A leglátványosabb a kuratórium tagjait teljes egészében a miniszter nevezi ki: az összeset, az életük végéig.

Itt nem a kormány, a Fidesz vagy a NER kádereiről van szó, hanem Orbán Viktor vazallusairól, mert ebben a patrónus-kliens viszonyra épülő rendszerben a lojalitás végső soron nem egy eszméhez vagy szervezethez, hanem egyetlen személyhez való lojalitásra szorítkozik.

Mivel a közalapítványok tulajdonosaként korlátlanul rendelkeznek a vagyon fölött, a költségvetési és a várhatóan beáramló uniós rekonstrukciós források jelentős részét a fogadott politikai család vállalkozásainak folyathatják át. A kuratóriumokban ülő Fidesz-oligarchák elsősorban a saját vagyonukat képviselik, ami már önmagában döntően, ha nem is kizárólagosan, bűnös úton szerzett vagyon.

Ami most történik, az a CEU és a Magyar Tudományos Akadémia megtörése által fémjelzett folyamat folytatása. Most megnyílt a lehetőség arra, hogy azt az egyetemi oktatót, aki nyilvánosan rendszerkritikus véleményt fogalmaz meg, munkaadóként elbocsássák a kuratóriumok arra hivatkozva, hogy az illető sérti az intézmény érdekeit.

Erre lehetne azt válaszolni, hogy ilyen még nem történt, és ne fessük az ördögöt a falra – de ez nem jó érv, mert a lehetőség már önmagában is öncenzúrához vezet. Hangsúlyoznám: ebben a politikai családban azért sem lehetséges nyílt verseny, mert Orbán leosztja a területeket, minden fontos döntés Orbán különalkuja. Ezért nem versenyezni kell a vezetőknek, hanem elé járulni és kérni.