Jézus pere pilátus és herodes előtt kihallgatás-2

Jézus pere Pilátus és Heródes előtt kihallgatás

JÉZUST KIHALLGATJA PILÁTUS ÉS HERÓDES

Majd később a nép dönt Jézus sorsáról


Jézus nem próbálja eltitkolni Pilátus előtt, hogy ő valóban király. A királysága mégsem jelent veszélyt Rómára nézve. „Az én királyságom nem része e világnak – mondja. – Ha a királyságom része volna e világnak, a szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Az én királyságom azonban nem innen való” (János 18:36). Igen, Jézusnak van királysága, de nem ebből a világból.

Pilátus nem hagyja annyiban. Ezt kérdezi Jézustól: „Akkor hát király vagy?” Jézus érzékeltetve, hogy Pilátus helyes következtetést vont le, így válaszol: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett. Mindenki, aki az igazság oldalán áll, figyel a hangomra” (János 18:37).


Jézus korábban ezt mondta Tamásnak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Most Pilátus is megtudja, miért jött Jézus a földre: hogy tanúskodjon az igazságról, legfőképp a királyságáról szóló igazságról. Jézus eltökélt szándéka, hogy hű marad ehhez az igazsághoz, még ha ez az életébe kerül is. Pilátus ezt kérdezi: „Mi az igazság?” De igazából nem vár rá bővebb magyarázatot. Úgy érzi, eleget hallott, hogy ítéletet hozhasson (János 14:6; 18:38).

Pilátus visszamegy a palota előtt várakozó tömeghez. Valószínűleg mellette áll Jézus, amikor ezt mondja a magas rangú papoknak és a velük levőknek: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.” A tömeget feldühíti ez a döntés, és így erősködnek: „Fellázítja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, Galileától egészen idáig” (Lukács 23:4, 5).

A zsidók értelmetlen fanatizmusa biztosan megdöbbenti Pilátust. Amikor a magas rangú papok és a vének tovább kiabálnak, Pilátus ezt kérdezi Jézustól: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak téged ezek az emberek?” (Máté 27:13). Jézus nem válaszol. Pilátust meglepi, milyen higgadtan fogadja ezeket a gonosz vádakat.

A zsidók az imént utaltak arra, hogy Jézus Galileában kezdte a tanítását. Ebből Pilátus arra következtet, hogy Jézus valójában galileai. Támad egy ötlete, hogyan bújhatna ki a felelősség alól, hogy ítéletet mondjon Jézus felett. Galilea uralkodója Heródes Antipasz (Nagy Heródes fia), aki éppen Jeruzsálemben van a pászka idején. Ezért Pilátus elküldi hozzá Jézust. Heródes Antipasz volt az, aki lefejeztette Keresztelő Jánost. Később, amikor hall Jézus csodáiról, attól fél, hogy Jézus talán János lehet, aki feltámadt a halottak közül (Lukács 9:7–9).

Heródes most örül, hogy találkozhat Jézussal. Nem azért, mert segíteni akar rajta, vagy mert ki akarná deríteni, hogy igazak-e az ellene felhozott vádak. Egyszerűen kíváncsi, és azt reméli, „hogy Jézus mutat neki valamilyen jelet” (Lukács 23:8). Jézus azonban nem elégíti ki a kíváncsiságát. Tulajdonképpen egy szóval sem válaszol Heródes kérdéseire. Heródes csalódott, és a katonáival együtt „megvetően” bánik Jézussal (Lukács 23:11). Díszes ruhába öltöztetik őt, és gúnyt űznek belőle. Ezután Heródes visszaküldi Jézust Pilátushoz. Heródes és Pilátus eddig ellenségek voltak, most azonban jó barátokká válnak.

Amikor Jézus megérkezik, Pilátus összehívja a magas rangú papokat, a zsidó vezetőket és a népet, és ezt mondja: „előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene. Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett. Megbüntetem tehát, és szabadon engedem” (Lukács 23:14–16).

Pilátus nagyon szeretné szabadon engedni Jézust, mivel felismeri, hogy a papok irigységből adták át neki. Miközben azon igyekszik, hogy felmentse őt, további ösztönzést kap rá, hogy ezt tegye. Míg a bírói székében ül, a felesége ezt üzeni: „Ne árts annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban [melyet nyilván Istentől kapott] miatta” (Máté 27:19).

Pilátus azon gondolkodik, hogyan tudná szabadon engedni ezt az ártatlan embert? Talált rá megoldást, de még neki sem sikerül felmentést adni a lázító farizeusok miatt.





Jézus pere Pilátus és Heródes előtt kihallgatás Íme az Ember Jézus

Jézus pere Pilátus és Heródes előtt kihallgatás Íme az Ember Jézus

„Íme, az ember!” mondja Pilátus

  • PILÁTUS MEGPRÓBÁLJA SZABADON ENGEDNI JÉZUST

  • A ZSIDÓK BARABÁS SZABADON BOCSÁTÁSÁT KÖVETELIK

  • JÉZUST GÚNYOLJÁK ÉS BÁNTALMAZZÁK

Pilátus ezt mondta a Jézus halálát követelő tömegnek: „semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene. Sőt még Heródes sem” (Lukács 23:14, 15). Mivel szeretne megkegyelmezni Jézusnak, ezért most így próbálkozik: „szokás nálatok, hogy valakit szabadon engedjek nektek a pászkán. Akarjátok hát, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” (János 18:39).

Pilátus tudja, hogy van egy Barabás nevű férfi a börtönben, aki rabló, lázadó és gyilkos. Ezért ezt kérdezi: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon? Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?” Mivel a magas rangú papok felbujtották a tömeget, ezért az emberek Barabás szabadon bocsátását akarják, és nem Jézusét. Pilátus újra megkérdezi: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon a kettő közül?” „Barabást” – üvölti a tömeg (Máté 27:17, 21).

Pilátus döbbenten kérdezi: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Az emberek ezt kiabálják: „Feszítsd oszlopra!” (Máté 27:22). Micsoda szégyen, hogy egy ártatlan ember halálát követelik! Pilátus így érvel: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megbüntetem tehát, és szabadon engedem” (Lukács 23:22).


Pilátus többszöri próbálkozása ellenére a felbőszült tömeg egy emberként ordítja: „Feszítsd oszlopra!” (Máté 27:23). A vallási vezetők annyira felajzották a csőcseléket, hogy a tömeg vért kíván! De nem valamilyen bűnöző vagy gyilkos ember vérét. Annak az ártatlan embernek a vérét kívánják, akit öt nappal ezelőtt királyként üdvözöltek, mikor bevonult Jeruzsálembe. Ha Jézus tanítványai is ott vannak, ők most egy szót sem szólnak, próbálnak észrevétlenek maradni.

Pilátus látja, hogy minden erőfeszítése hiábavaló. Az üvöltözés nem hagy alább, ezért vizet vesz, és a sokaság szeme láttára megmossa a kezét. Kijelenti: „Az én kezemhez nem tapad ennek az embernek a vére. A felelősség a tiétek.” A tömeget ez sem tántorítja el a szándékától. „Ránk szálljon a vére, és a gyermekeinkre!” – kiáltják (Máté 27:24, 25).

A kormányzó inkább a tömeg kedvére akar tenni, mint hogy azt tenné, ami helyes. Ezért  a követelésükkel összhangban kiadja nekik Barabást. Utasítást ad, hogy Jézust vetkőztessék le, és ostorozzák meg.

A kegyetlen korbácsolás után a kormányzói palotába viszik Jézust. Odahívják hozzá az egész katonai egységet, és tovább gyalázzák. Tövisből koronát fonnak, és belenyomják a fejébe. A katonák nádszálat adnak a jobb kezébe, és palástot adnak rá, mint amilyet a királyok is viselnek. Majd így gúnyolódnak vele: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!” (Máté 27:28, 29). Leköpdösik, és többször is arcul csapják. Aztán elveszik tőle a nádszálat, és a fejét ütlegelik vele, egyre mélyebbre nyomva a tüskékkel teli, megalázó „koronáját”.

Jézus mindvégig megőrzi a méltóságát és erős marad, ami nagy hatással van Pilátusra. Újabb kísérletet téve arra, hogy elhárítsa magáról a felelősséget, ezt mondja: „Nézzétek, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, én semmiben sem találom bűnösnek.” Vajon Pilátus azt gondolja, hogy a tömeg megenyhül, ha látja Jézust, amint vérző sebek borítják? Amint Jézus ott áll a kegyetlen csőcselék előtt, Pilátus kijelenti: „Íme, az ember!” (János 19:4, 5).

Bár Jézust megkínozták, és sebeket ejtettek rajta, nyugodtan és méltósággal viseli. Ezt nyilván Pilátus is elismeri, hiszen a szavai egyszerre fejeznek ki tiszteletet és szánalmat.

error: Content is protected !!