munka a dolog és az idő és a pihenés

Szabaduljunk meg a idő, tennivaló és a sietés csapdájától

Ez a három fogalom egyetlen gondolatmenetre vezethető.
Mivel sok a dolgom következményként sietek, és azért sietek, hogy időt nyerjek , de most hogy van időm jó lenne valamire kihasználni, mielőtt végeznék mindjárt ki is találom, hogy mit tegyek ezután, ha befejeztem a jelenleg még folyó munkám. Amikor aztán végeztem, és kicsit pihenhetnék eszembe jut, hogy van még dolgom és ez kezdődik elölről és folytatódik reggeltől estig, amikor aztán beesek az ágyba azonnal elalszok.

Ez a napi ciklus azután napról napra folytatódik megállás nélkül, életünk végéig.
Ha netán utazunk, semmi nem változik, a bolond elme zaklat, hogy még ezt kellene megnézni, még azt és amazt, a nap végére egyrészt a sok látványból, ami a rosszabb igazából nem éltünk meg semmit, vagy csak nagyon keveset.
Fáradtam nem lehet élvezni semmit, csak egy jó alvást.
De arra sincs időnk.
Időnk tudod mikor lesz, amikor betegek leszünk.
Akkor érdekes mindjárt van rengeteg időnk.

A betegség térdre kényszerít, hogy álljál meg Te örült elme vezérelt “homo sapiens”.


Rohanó idő – A dolog és a sietés csapdájából nincs kiút?

Mind a három fogalomra vannak – idő – sietés – dolog – visszatérő szójárásaink is, amiket szlogenszerűen használunk, mint a pártok a demokrácia, szabadság, egyenlőség szólamokat.
Ahogy náluk sincs ennek jelentősége, éppúgy veszítettük el mi is az egyszerű, de fontos szavaink helyes használatát, értelmét.

Példa az időre:
Nem érek rá. Elvagyok havazva. Nem jut időm semmire.                   

A sietésre: Rohan a világ. Szaladok nehogy elkéssek.                   
A dologra: Tele vagyok munkával. Ki se látszok, annyi a teendőm. stb.
Ez a három fogalom egymás okai és következményei.

Nincs időm, mert sok a dolgom, és mert sok a dolgom sietek, azért sietek, hogy időre kész legyek.
Ez egy teljesen mindennapi zárt kör. Az egyikünk az időre panaszkodik, másikunk a
dologra harmadikunk a sietésre panaszkodik. Bár a forrás ugyanaz, csak ki miként érzi, azt,
hogy hol szorít, a szerint fogalmazza meg.
Mert az eredő ok, hogy egész egyszerűen sok tenni valót vállaltunk be. Többet, mint amit időnkbe be tudnánk illeszteni.

De mit lehet tenni?

Bár naponta mondjuk egymásnak ennek ellenére eszünkbe sem jut, hogy gondolkodjunk
mit lehetne tenni, HOGYAN LEGYEN IDŐNK..


Akárhogy is nézzük, az idő napi 24 órából áll, ami állandó és megváltoztathatatlan nem beszélve számunkra véges.
Ha az időt nem tudjuk megváltoztatni, (MÁR PEDIG AZT BIZTOSAN NEM) akkor nincs más, mint az időkitöltését tudjuk manipulálni.
Ez utóbbi három fő részből tevődik össze:
1. Munkaidő
2. Alvásidő
3. Szabadidő


Optimális esetben egyszerűen háromszor nyolc órára 8+8+8 oszthatnánk szét.
Elvégre megérdemlünk annyit a XXI. században, hogy ezt már megadják a szuper technikák támogatása mellett.
Had pihenjünk, aludjunk annyit amennyit dolgozunk, ami a tőkéseknek is jó. Vagy még sem….?

Azaz mindegyik fő életterületre ugyanannyi nyolc óra időt szánunk.
Ezzel szemben, amit az ember elkövet, kialakítja az önsanyargató életmódját.

A munkaidőt megnöveli tíz-tizenhat órára, az alvásidőt lecsökkenti öt-hat órára, így “fontossági” sorrendben a legutolsó helyre érdemesített tevékenységre jutó idő hat óra, amit már bátran bemerünk vállalni és nem adjuk a kapitalista főnökünk cégének és profitja növelésére.

Említettek szerint szabadidő csak virtuálisan marad.ROHANÓ VILÁG, stressz, rohanó emberek, gondolatok szaladnak, stresszes emberek,

Azért vagyok kénytelen bevezetni ebben a pillanatban a „virtuális szabadidő” kifejezést, mert csak látszólagosan szabadidő.

Ebből az időből lejön a:

munkába menet-jövet idő kb. 30-30 perc,
vásárlásra fordított idő 30 perc,
vacsorakészítés elfogyasztással és ehhez kapcsolódó műveletek (mosogatás stb.) 30 perc, felkeléssel és lefekvéssel együtt járó öltözés-vetkőzés, és higiéniai műveletek 20-20 perc, napi mozgás min. 20 perc
Az imént felsorolt feladatok: Mindennaposak és Szükségesek, ha élni akarunk

Ha egyáltalán a 24 órán belül vagyunk még, akkor az alábbiakkal már a 25.ik óra lesz (de hát olyan nincs is?), Majd lesz a kapitalista főnök kifogja találni, de az már az Ő dolga.

Nem számoltunk sok olyan részelttel, amelyek mindennapjaink részeit képezhetik, de már nem számít sem kötelezőnek, sem feltétlen fontosnak illetve általánosnak. Pl.: Gyerekkel foglalkozni, vagy kutyát sétáltatni. Amelyek azért elég sok embert érintenek, de ha ezeket az időket is beszámoljuk, akkor úgy tűnhetne, mintha Én játszanék arra rá tudatosan, hogy időhiányt hozzak létre. Tehát óvatos becslésekkel is számolva mindösszesen napi 3 órányi abszolút szabadidőnk maradt teljesen szabad felhasználásra.
De mit is tudunk tenni ebben a három órában?
Például, ha színházba megyünk gyakorlatilag teljesen kimerítettük ezt az időt , más semmi sem fér bele. Egy sokkal mindennaposabb kikapcsolódást nézzünk meg. Egy esti tv film megnézése közel két óra, fennmaradó egy óra zenehallgatás, olvasás vagy hobby-tevékenység lehet.
Gyakorlatilag a rabszolgáknak is volt ennyi szabad idejük, ha csak nem több.
Minden esetre talán sikerült érzékeltetni, hogy nagyon

Nagyon világosan matematikailag bizonyítottan

inkább nincs időnk, mint van!!!!

Ha netán, KEVÉS VALÓSÁGOSAN SZABAD RENDELKEZÉSŰ IDŐNK VAN
azzal gazdálkodjunk okosan!

J.Dzs.Schwarcz

error: Content is protected !!