Nem szeretnék semmilyen sajtóhíreszteléssel foglalkozni – mondta Novák Katalin családügyi miniszter arra, foglalkozik-e a kormány a Direkt36 által vasárnap közölt lehallgatási botránnyal.

Szijjártó Péter külügyminiszter nem tud semmiről, de vizsgálatot ígér. Nem is ártana, ha a kormány foglalkozna néha a sajtóhíreszteléseknek beállított valósággal is, ha már egyszer ezek a híresztelések a világsajtó címlapjaira kerültek.

Nem gondoljuk, hogy most is elég lesz annyi, hogy Magyarországnak – értsd: a magyar kormánynak – ismét nekiesett a liberális nemzetközi háttérhatalom média segédcsapata. Hiszen Varga Judit igazságügyi miniszertől tudjuk: ez az ország jogállam.

Így már az ellenzéki vagy csak kritikus üzletemberek, újságírók lehallgatására vonatkozó kérdés is “önmagában provokáció”, mint volt szíves az ügyet feltáró egyik lapnak, a francia Le Monde-nak elmondani, s utólag az interjúból töröltetni.

A Direkt36 vasárnap írta meg, hogy évekkel ezelőtt elkezdték használni

magyar célszemélyek ellen is az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok

feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust.

(a sajtószabadság nevében!)

A célpontként kiválasztott emberek között voltak tényfeltáró újságírók, médiacégeket is tulajdonló üzletemberek, illetve szűkebb környezetük. A sajtó közvetett bizonyítékokat talált, hogy a sajtószabadság megsértése a titkos megfigyelések mögött a magyar állami szervek állnak.
Idővel majd jönnek a tagadások, nem úgy van, nem az történt, és micsoda kérdés ez.

Csakhogy az ügy nem ilyen egyszerű. Élénken élnek még emlékezetünkben az első Fidesz-kormány hatalomra kerülésének napjai 1998-ban, amikor Deutsch Tamás a sírógörcs határán sorolta az előző, balliberális kormány által megfigyelt családtagjait, amiből amúgy egyetlen szó sem volt igaz.

Eltelt azóta huszonvalahány év, és a Fidesz-rezsim annyira túlérett, hogy még véletlenül sem akar azzal a világbotránnyal foglalkozni, hogy a titkosszolgálatokat politikai célokra használja a hatalom.

Mi, a megfojtott III. Köztársaság lakói pedig nem tanultunk semmit.

Nem tanultuk meg, hogy a rendőrállam – a diktatúra – nem ott kezdődik, hogy civil aktivistákat, ellenzéki újságírókat vernek az utcasarkon. Hanem ott, hogy suttogva sem lehet kritikusan beszélni a hatalomról, hogy a telefonodat lehallgatják, hogy üzletembereket keresnek titkos látogatók visszautasíthatatlan ajánlatokkal. Ismét hiányzik a sajtószabadság.

Erre nem válasz a “sajtóhíresztelések”, a Sajtók figyelése – sajtószabadság jogállam emlegetése, de még a kormányfő “boldog karácsonyozása” sem.

Kuszák a lehallgatásra vonatkozó jogszabályok. Soha annyi titkos fülelésre nem adott engedélyt az igazságügyi miniszter, mint mostanában, mert a hatalom féltése – úgy tűnik – a végtelenségig úrrá lett a kormányzaton.

A nemzetbiztonsági bizottság összehívása tehát felesleges. Pedig a kérdések egyszerűek: mit keres az izraeli kémszoftver Budapesten? Ki, mire használta, kinek az engedélyével, ki ellen és miért? Nem is kellene nyilvános válasz, mondják el csak a bizottság zárt ülésén. A közönséget már az is megnyugtatná, ha tudná: nagyfülűek nélküli jogállamban él. Mint a példa mutatja, ez mind nehezebb.