Szépségtapasz a fekélyes nyomorúságon

Szépségtapasz a fekélyes nyomorúságon

Szépkorúak

éhenfagyásának

reális veszélye

 

 

Ahogy az is igaz,  hogy nem kellene mindenféle tudományos, számításokon alapuló magyarázatokkal sem körbebástyázni és valamiféle jóléti, a kormány szociális érzékenységet demonstráló intézkedésként keretezni ezt a hatalomtechnikai húzást. Ez tudniillik semmi más, csak hatalmi önérdek. Ennek a váratlan és rendkívüli emelésnek egyáltalán nem az az oka, hogy

olyan nagyon megrémítette őfelségét a szépkorúak éhenfagyásának reális veszélye,
hanem mert a kormány számára a nyugdíjasok szimpátiájának megőrzése felülírja, mint holmi lázadó pedagógusok és diákok lázadozásának felforgatási potenciálját.

Magyarul: az elvtársak nem foglalkoznak veszett ügyekkel, márpedig a tizenéves kamaszokat, fiatalokat elveszítették. Ezért nem maradt más hátra, mint az egyébként is darabjaira hullott társadalom elleni újabb merénylet. Még mielőtt a nyugdíjasok túlzott szolidaritást vállalnának az ország jövőjét jelentő diákokkal, megosztják a népet. Nem az oktatás körülményein javít, hanem az idősek esetleg formálódó szolidaritását, netán öntudatra ébredését fojtja el csírájában.

Meg lehet nézni, hogy mennyire jól működik ez a fajta egymás ellen hergelés a fotel- és internetforradalom országában, ahol a pillanat töredéke alatt estek egymásnak az alattvalók, aszerint hogy ki melyik felén áll az általános kizsigerelési egyenletnek.

Milyen menetrend szerint hágott a tetőfokára a nyugger- és csirkefarhátkommandózás, a bezzegezés, az acsarkodás.

Rohadtul szomorú ez az egész,

mert a természetesen a nyugdíjak nagyon is jogos emelése alapvetés. De az ocsmány időzítés, a gonosz cinizmus, ahogyan egy országos oktatási tüntetésre válaszként az indokoltnál magasabb nyugdíjemelést nyögnek be – nem a pedagógusok bérrendezése mellett, hanem ahelyett (!!!) – velőtrázó. És működik.

Tizenkét év alatt a béremeléseket rohadtul nem követő alamizsnaosztogatás

És máris nem arról beszélünk, hogy tizenkét év alatt a béremeléseket rohadtul nem követő alamizsnaosztogatás oltárán elszegényedtek a nyugdíjasok, hogy a 30-40 százalékos élelmiszerinfláció és a rezsiszámla megduplázódása mellett mit jelent valójában ez 4,5 százalék, hogy ez a nyugdíjprémiummal együtt is átlagosan 87 ezer forintot talán még szépségtapasznak nevezni is túlzás,

vagy hogy rohadtul nem az a kérdés, hogy mekkora az infláció, aminek a vágtatása esetén a kormánynak kötelezettségei vannak, hanem az, hogy mekkorának hazudják. Nem. Ehelyett egymást marják, sértegetik, gyalázzák a népek, ahelyett, hogy azokra lennének dühösek, akik átvágták őket, mint szart a palánkon. Pedagógusokat, nyugdíjasokat, aktív és nem aktív korúakat egyaránt.

Szóval mielőtt elájulnánk a hálától és a gyönyörűségtől, és teljesen indokolatlanul kapkodnánk a fejünket, hogy micsoda hatalmas meglepetés ez, nyugodjunk meg. Nincs ebben semmi meglepetés, kizárólag hideg számítás van mögötte.

A teljhatalom önös, könyörtelen érdeke.

A felismerés, hogy létkérdés a politikailag legaktívabbnak minősülő réteg megtartása ezekben a vészterhes időkben, amikor a nyáj elkezdett szétszéledni.

Nincs itt semmi, amiért hálásnak lehetne lenni, alamizsnáért cserébe nem kell piedesztált emelni a korrupció kormányának. Amely kizárólag szétteríteni, tompítani akarja a társadalmi feszültséget és frusztrációt, irányítani a jogos dühöt és haragot, és egyáltalán nem érdeke, hogy az emberek tudatosítsák magukban: a tanárok béremelésért folytatott küzdelme mindennél megalapozottabb, a nyugdíjasoknak juttatott alamizsna pedig nem ajándék, és nem valódi támogatás csak azért, mert a 4,5 több mint az 1,8.

Mert még a végén ezek a felismerések és dühök szolidaritássá érnének össze. Az pedig úgy hiányzik a konszolidált önkényuralomnak, mint egy púp a hátukra. Úgyhogy viszonylag kis ráfordítással próbálják befogni az egyesek száját, mintha a kettesek nem is léteznének, miközben bíznak benne, hogy a magyar úgyis olyan, hogy hamarabb ugrik neki a zöldebb kerttulajdonos szomszédjának, mint hogy szembenézzen azzal, hogy tulajdonképpen ki tapos a nyakán.

 

 

error: Content is protected !!