Történelmi győzelem: a Sinn Féin nyerte az északír választásokat a brit fennhatóság ellen
A brit fennhatóság ellen, illetve az ír sziget újraegyesítéséért küzdő katolikus párté lesz a legnagyobb létszámú frakció a belfasti parlamentben, a Stormontban.
Az ír sziget 1921-ben történt megosztása óta a Sinn Féin először szerezte meg a legtöbb képviselői mandátumot, ami azt is jelenti, hogy a belfasti kormánynak először lehet katolikus vezetője a Sinn Féin észak-írországi tagozatának vezetője, a párt alelnöke, Michelle O’Neill személyében. O’Neill máris jelezte, hogy napirendre kell tűzni az ír sziget egyesüléséről szóló népszavazás kiírását, és mindenkit arra buzdított, hogy vegyen részt az erről szóló vitákban.
A Sinn Féin 27 képviselővel alakíthat új frakciót, a parlamentben az utóbbi évtizedekben vezető szerepet játszó, a brit fennhatóságot pártoló protestáns, Demokratikus Unionista Párt (DUP) maximum 25 képviselői helyet szerezhet.
Reagált az ír miniszterelnök, Leo Varadkar is, aki azt mondta, egyre többen vannak Észak-Írországban, akik nem akarják, hogy vallási, etnikai vagy nemzeti identitás határozza meg őket, ami számára nagyon biztató, mert iránymutató lehet Észak-Írország jövője szempontjából.
Hogyan tovább?
Bár a Sinn Féin győzött, nem egyértelmű, hogy az új északír kormány azonnal megalakulhat. A felekezetközi hatalommegosztásról szóló 1998-as úgynevezett nagypénteki megállapodás alapján a katolikus párt egyedül nem kormányozhat, a kormány megalakításához kötelezően szükséges a mindenkori legnagyobb katolikus és protestáns pártok, vagyis a Sinn Féin mellett jelen esetben a DUP részvétele is.
A Stormont mindenkori második legnagyobb frakcióját adó pártnak miniszterelnök-helyettest is kell delegálnia – ezt a tisztséget eddig Michelle O’Neill töltötte be a Sinn Féin részéről –, és Jeffrey Donaldson egyelőre nem jelezte, hogy a DUP ezt megteszi-e.
A DUP a kormányzati részvételt elsődlegesen a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételrendszeréhez csatolt észak-írországi protokoll sorsától teszi függővé. Az említett protokoll célja, hogy a brexit ellenére se legyen szükség a fizikai ellenőrzés újbóli bevezetésére az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán, amely az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen közös szárazföldi vámhatára.
A korábban katonai szigorral őrzött határon – az 1998-as megállapodás egyik legfőbb vívmányaként – hosszú évek óta semmiféle ellenőrzés nincs, ám annak érdekében, hogy ez így is maradjon, az észak-írországi protokoll a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti áruforgalom ellenőrzését rendeli el.
Az EU-szkeptikus DUP ezt elfogadhatatlannak tartja és követeli megszüntetését, azzal az indokkal, hogy ez a rendszer megkérdőjelezi Észak-Írország alkotmányos helyzetét az Egyesült Királyságon belül. (Észak-Írország nem része az Anglia, Skócia és Wales uniójából álló Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt).
A brexitről szóló 2016-os népszavazáson országos átlagban a résztvevők 51,89 százaléka szavazott a kilépésre, Észak-Írországban azonban a választók csaknem 56 százaléka a bennmaradásra voksolt.