Valentin napra szerelmes versekből idézetek társkereső szerelmeseknek

Eljött íme Valentin napja,
szerelem,szenvedély jó ki ennek rabja.
Boldogság,romantika s megannyi szép dolog,
melyektől minden érző szív ma hevesebben dobog.
Ez az érzés így engem is magával ragadott,
köszönöm a sorsnak h téged nekem adott.
Veled teljes az életem,minden órám,napom,
nehéz szavakba önteni,mert imádlak nagyon.

Te vagy mindenem Te édes,Te drága.
Kevés lenne neked a világ összes virága.
Drága ajándék vagy te az élettől ,
ha elhagynál fájna,ahogy a test szakad a lélektől.
Szívem ketté törne,s darabokra hullna,
ha a mi szerelmünk elmúlna.
De miket is írok, hisz ez lehetetlen,
mert nagyon SZERETLEK,s te is SZERETSZ engem.
Bár az élet rövid,soha el nem válunk,
mikor együtt vagyunk a fellegekben járunk.
Egymás karjaiban gyönyör az élet,
Valentin napján köszöntelek Téged!


Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél.
(Szabó Lőrinc)

Nélküled üres minden képkeret 
s világtalan az egész világ.
(Weöres Sándor)

Minden csókomban meghalok
S ajkaidon kelek újra.
(Ady Endre)

A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él.
(József Attila)

Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb.
(Babits Mihály)


Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatát,
S képzelmeim édes tartományát,
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
(Vörösmarty Mihály)

Jó érezni, hogy szeretlek. 
Nagyon és egyre jobban, 
Ott bujkálni két szemedben, 
Rejtőzködni mosolyodban. 
Érezni, hogy szemeid már 
szemeimben élnek és néznek, 
S érezni azt, ha szép, veled szép 
És csak veled teljes az élet. 
(Illyés Gyula)

…mély, fémfényű, szürke, szép színű szemedben édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen – hallani nem lehet, talán látni sem:
Az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem.
(Babits Mihály)

Csak egy csók volt… De soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkemet.
(Gárdonyi Géza )

A Nap kihűl, a Föld kiszárad,
az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok, ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!
(Sütő András)

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
(Pilinszky János)

Mese volt, álom, káprázat? Lehet! 
Megszépítette bús életemet! 
(Juhász Gyula)

Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.
(Goethe)

Már vénülő kezemmel 
Fogom meg a kezedet, 
Már vénülő szememmel 
Őrizem a szemedet. 
Nem tudom, miért, meddig 
Maradok meg még neked, 
De a kezedet fogom 
S őrizem a szemedet.
(Ady Endre)


Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él, 
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; 
csupa fény és boldogság büszke elmém, 
majd fél: az idő ellop, eltemet; 
csak az enyém légy, néha azt szeretném, 
majd, hogy a világ lássa kincsemet; 
arcod varázsa csordultig betölt, 
s egy pillantásodért is sorvadok; 
nincs más, nem is akarok más gyönyört, 
csak amit tőled kaptam s még kapok. 
Koldus-szegény királyi gazdagon, 
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Shakespeare)

Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.
(Vörösmarty Mihály)


Igézve álltam, soká, csöndesen, 
És percek mentek, ezredévek jöttek – 
Egyszerre csak megfogtad a kezem, 
S alélt pilláim lassan felvetődtek, 
És éreztem: szívembe visszatér 
És zuhogó, mély zenével ered meg, 
Mint zsibbadt erek útjain a vér, 
A földi érzés: mennyire szeretlek! 
(Tóth Árpád)

Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja, Ő a párod.
(Weöres Sándor)

Jó, hogy én én vagyok. 
Jó, hogy te te vagy. 
De a legjobb, hogy mi mi vagyunk. 
(Pam Brown)

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
(Kányádi Sándor)

 

Keywords:

 

error: Content is protected !!