Van egy pont, amikor megszűnik a türelem, s a józan ész
Van egy pont, amikor megszűnik a türelem, s a józan észt felülbírálja az indulat. Akkor amikor a hatalom arroganciája a legkiszolgáltatottabbak ellen fordul! Amikor a tehetetlenség olyan szavakra kényszeríti az embert, amit normál körülmények között ki nem mondana.
Amikor a hatalmasok az arcunkba nevetve közlik, hogy bármit büntetlenül megtehetnek. Viszont akik nem tetszenek nekik, azt a földbe gyalulhatják, alázhatják a végtelenségig.
Nézem ezt az önfeláldozó férfiút, – Iványi Gábort, aki most is csendben, jézusi megadással tűri, ahogyan a hatalom megint beletörli a lábát.
Nézem a hivatalnokok rezzenéstelen arcát, ahogyan elállják az útját, hogy bejusson a szegények kórházába, ahol egyébként ő van otthon.
És undorodom ettől a szemét rezsimtől, amelynek tagjai büntetlenül lopnak, rabolnak, majd kivezényelik a fegyvereseket a szegények, a csórók ellen.
És undorodom azoktól az egyházaktól is, amelyek a hatalommal összejátszva, a júdás pénzeket bezsebelve szótlanul nézik – talán még örülnek is – Iványiék meghurcoltatásának…
Az Egységes Magyarországért párt, pártonként külön-külön támogatásukat fejezték ki Iványi Gábor felé.
Bravó Orbán! Bravó! Magyarország előre megy! De hova?
Sok minden történik, nem tudjuk, hogy megtudjuk e, egyáltalán mit kellene tudnunk – lárma hadakozás tülekedés – Iványi úr csak tűri, amennyire egyáltalán ezt lehet. Képzelje mindenki a helyébe. Amikor a kormány tartozik bőségesen, ennek ellenére a kormány követel. Nyilván mögöttesen az Orbán kormány áll. Tudni kell a szegények támogatását végzi alapítványával, egyházával.