A világ egyik legismertebb közgazdásza szerint ki kéne rúgni Magyarországot az EU-ból
“A Nyugat zónaolvadása Afganisztánban rávilágított, hogy demokratikus intézményeket nem lehet erővel és külföldi segélyekkel felállítani. A tanulságnak világosnak kell lennie az EU számára:
ha nem mutat példát, és nem rúgja ki saját önkényurait, demokrácia melletti kiállása semmit se fog jelenteni” – vezeti fel a Project Syndicate az amerikai elitegyetem, az MIT sztárközgazdásza, a nagysikerű
Miért buknak el nemzetek? című könyv társszerzője.
Hogy aztán a cikke elején egyből egyértelművé is tegye mire gondol:
aki a melegellenes törvénycsomag elfogadása után arra jutott, hogy Magyarországnak
többé “nincs helye az EU-ban”. “Igaza van” – véli Acemoglu, aki szerint az EU-nak
meg kéne kezdenie a kizárási folyamatot, majd ha Magyarországgal végzett,
hozzákezdhetne Lengyelország kizárásához is.
Acemoglu szerint Magyarország annyira előrehaladt a jogállam
és a demokratikus intézményrendszer lebontásában,
hogy már nem is lehet demokráciáról beszélni. A bíróságok egyre inkább a kormánypárt ellenőrzése alá kerülnek,
a sajtó szabadságából alig marad valami, az egyetemeket is megfosztották autonómiájuktól, sorolja a magyar példákat,
megjegyezve, hogy a lengyel kormánypárt pedig Orbán nyomdokában jár.
Acemoglu szerint az utolsó csepp a pohárban Magyarország és Lengyelország ellenállása az európai ügyészséggel szemben.
De leginkább a cikk elején jelzett okból kell szerinte lépnie az EU-nak:
az afganisztáni kudarc után szerinte a Nyugatnak nem maradt más választása, mint a példamutatás.
Illetve azért is, mert saját és mások kutatásai szerint ahogy a demokratizálódás is hullámokban történik, úgy a totalitárius fordulatok is.
Bár a kezdetben az EU keleti bővítése sikertörténetnek tűnt, mostanra a közösség Achiles-sarkává vált,
Magyarország és Lengyelország az Unió működésképtelenségének és intézményes gyengeségének szimbóluma lett.
Cikkében persze elismeri, hogy a kizárás komoly döntés, amit nem szabad kapkodva meghozni. Alapesetben egy, a demokratikus intézményeket gyengíteni akaró vezető megválasztásakor szerinte is helyesebb arra hagyatkozni, hogy ezek az intézmények megvédjék magukat, és bízni abban, hogy a választók korrigálják a hibát, és leváltják a veszélyes politikusokat. Magyarország azonban kivételes eset, mert a Fidesz Orbán tíz (tizenegy) éve alatt teljesen lebontotta ezeket az intézményeket, így már az is kétséges, hogy választáson valaha leváltható-e hatalmából.