Orbánt hozsannázó DK-s képviselő írásán lehet mosolyogni, de a végére rád zuhan fölismerés és attól sírsz, vagy dühöngeni fogsz, mert a fölismerés drámai lesz.

Hálás néped köszöni neked, hogy nem sajnálva közpénz milliárdjainkat, feszt azon dolgozol, hogy menthess meg minket a pusztulattól, az EU – régiesen szólva: nyugat – fertőjétől, hanyatló világától.
Köszönjük néked Kedves Vezetőnk! Köszönjük a nagylelkűséget, a néped iránti kegyet, ahogy igazságos Mátyás királyként megadod számunkra azt, amiért sokan güriznek, ami sokak asztalára lassan ünnepi fogásként kerül fel.
Miattad, te gyászhuszár! Miattatok! Mert szétloptátok-hordtátok a hazánkat, mert a forint sz@rt sem ér, ezért az infláció, ami megeszi, elégeti az összes könyöradományt, amit odadobtok a nincstelen népnek.
Mert kínotokban azt sem tudjátok, hogy rázzátok a rongyot, repcsizzetek, jachtozzatok, aggassatok magatokra minden gusztustalan, de legalább milliós fukszokat, és megőrültök a tudattól, hogy milliárdos vagyon fölött ültök, és mégsem viríthatjátok kedvetekre a lóvét, mert az még itt, a becsapott, gerincét tört kis országban is forradalmat okozna. De nem baj – de baj, hogy az ég áldja már meg! – mert VÉGRE!
Végre hatósági áras lett a csirkefarhát!

Itt a baj nem kicsi!

Soha nem hittük, hogy a nemzeti mangalicaszerelő nagys’úr százmilliárdjai, az égen felettünk magasan szálló, meccsrejáró kormányzati luxusrepcsik kerozinbűze, a mi pénzünkből capcarált, böhömnagy magán (höhö, „magán”, mi??) luxusjachtok vegyigyümit felszolgáló (magyarok vagyunk, vagy mifene. Nem iszunk mást) inasainak árnyékában, maga a felcsúti messiás rejtőzik!
Köszönjük Viktor! Erre vártunk. Ezért éltünk, dolgoztunk. Hogy végleg megállítsuk a Brüsszelt-Sorost-Gyurcsányt-LMBTQ aktivistákat. (Kihagytam valakit, kedves kollégák, akik a Pegazust tekerik? Szóljatok, javítom!)
Sikerült, jelentem. Sikerült megállítani mind!
Mert mit nekünk életszínvonal, normális bérek, nyugdíj, olyan élhető világ, ahol mindenki azt rak, és annyit a kosarába, amit és amennyit szeret, és nemcsak a gané siserehad, a kormányzati oligarchák, a hősszerelmes bülbülhangú szellemi etalon bank-, és mangalicaszerelő úr, és a Kedves Vezető még kedvesebb családja tömi dagadtra magát.
Ahol bemész a boltba, és kiröhögnek, ha csirkefarhátat kérsz. Nincs, nem létezik, soha nem hallottak róla. Steak van, meg zsírszázalékra válogatott, egészséges színhús, meg magyar Pick szalámi, olcsóbban, mint idehaza, de mindegy, mert azt mimagyarok úgysem esszük. De, mit tudják azok mi a jó!
A csirkefarhát! Az a király! Azt szereti, az kell neki. Legyen hát hatósági áras! Ez a Kedves Vezető ajándéka. Nesztek! Zabálj hűséges népem! Máshol is drágaság van, mondják ők. Az! De máshol bérek is vannak és nyugdíj. Normális. Nem pedig megalázó választási baksis nemzetünk prosztó szellemi fáklyájától. Mondjuk mi!
Kiáll a milliárdokért épített karmelitájában, véletlenül a koronás széke előtt, és önnön pacalzsíros szép szájával benyögi, hogy hurrá, kánaán jön, mert jön a hatósági ár! Csirkefarhátra is, bocsi, mert azt kihagyta elsőre. Arra is.
A hálás közönség állva, ütemesen tapsol. Meg vagyunk mentve.
Normális? Hol él ez csóka? Mit hisz, mit gondol? Hogy kiütése van a magyarnak a normális, notabene egészséges ételektől? Hogy idegenkedünk mindentől, ami máshol, a világ boldogabbik, normális felén nem állateledel? Hogy elég, ha csak az ő képükön folyik le a steak zsírja, meg a libamáj, és böfögnek tőle úriasan? EMBEREK! NORMÁLIS?
Ó, anyám! Itt a baj nem kicsi!

Isten vagy Viktor! Ki a karmelitában vagy hozsánna neked, felcsúti messiás


 

error: Content is protected !!