Mikor van Nagyböjt, Mi a nagyböjt,
NAGYBÖJT, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
Mikor van nagyböjt, mi a nagyböjt? Húsvéti ünnepi-kőr
Nagyböjt kezdete 2021-ben február 17 Hamvazószerda napjától – Nagyböjt vége 2021 április 03 – Nagyszombat napjáig.
Hozzátették: a böjt a Szentírásban soha sem öncélú, hanem mindig a bűnbánat, a gyász, az Istenhez forduló kérés vagy pedig a nemzeti tragédiákra emlékezés kísérőjeként jelenik meg. Az Ószövetségben nincsenek a böjtre vonatkozó egységes előírások, viszont voltak külső jellemzői, mint a bűnbánó öltözék, hamu fejre szórása vagy épp a tartózkodás az ételtől, italtól. A böjt célja az ember Isten előtti megalázkodásának kifejezésre juttatása volt. Ugyanakkor a próféták hangsúlyozták, hogy a külső, fizikai böjt belső megújulást kell, hogy szolgáljon, és ennek a felebaráti szeretet cselekedeteiben is meg kell nyilvánulnia – tették hozzá.
Az Újszövetségben – Lukács evangéliuma szerint – Jézus nyilvános működésének kezdetén negyven napra elvonult a pusztába.
A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban.
Jézus tanítása szerint a böjt “Isten iránti szenvedély, szeretet és mélyebb önátadás.
“Jézus halála és feltámadása nem egy múltbeli történés.
Magyarországon a kereszténységgel együtt vezették be azt az egyetemes egyházi előírást, amely a farsang végétől húsvétig tartó időszak, a nagyböjt valamennyi napját absztinenciával (az állati eredetű élelmiszerektől való tartózkodással), ezenfelül pedig az időszakot a vasárnapok kivételével valóságos böjttel (a jóllakás korlátozásával) megtartani rendelte. Noha az utóbbi kikötés alól széles körű felmentések voltak, az előírt böjti napok száma szerint nevezték a nagyböjti időszakot negyvennapos böjtnek is, ami a kezdetén hamvazószerdától számított töredék hétből (4 nap) és hat teljes hétből (36 nap) jön ki, a vasárnapok nélkül.
A magyar katolikusoknál e napokon a húsféle, szalonna és szalonnazsír mellett még a tejtermék és tojás fogyasztása is kerülendő volt (Vásárhelyi G. 1599: 83–88). A tej és tojás fogyasztásának böjti tilalma alól a 17. század elején kapott Magyarország Rómától felmentést. Ezután alakulhatott ki a tejtermékek erőteljes nagyböjti fogyasztásának a magyar nyelvterület jelentős részén a 20. századba nyúlóan megfigyelhető katolikus szokása. A húsételtől való nagyböjti absztinencia hivatalosan a 20. század elején rövidült meg lényegesen. 1906-ban a római katolikus egyház a húsételt már csak hamvazószerdán és a nagyböjt három utolsó napján tiltotta, és rövidesen a disznózsír használatának tilalmát is feloldotta.
A nagyböjti étkezéshez a római katolikus lakosság a 19. században növényi olajat és olvasztott vajat gyűjtött a főzéshez előre. Közülük az olajat elsősorban a magyar nyelvterület keleti részén használták nagyobb mennyiségben. A két étkezési zsiradék közül e helyzetben az olaj a régiesebb, ugyanakkor ennek erőteljesebb használatát az erdélyi magyaroknál egyrészt az ottani mérsékelt vajkészítésmásrészt a szigorúbban böjtölő ortodox szomszédság is támogatta. Erdélyben az év nagy részében rendelkezésre állt sóval konzervált juhtúró, a szűkebb Magyarországon pedig a nagyböjtre sóval gyúrt, légmentesen lezárt tehéntúrót gyűjtöttek az absztinens étkezéshez.
A böjti előírás 20. század eleji mérséklésével a korábbi gyakorlat nem tűnt el egyszerre. Sokan, akik a korábbi rendben nőttek fel, nem vettek tudomást az enyhítésről, s gyakran az 1940-es évekig nagyböjtben olajjal, vajjal főztek, sok konzervált túrót ettek. Sokáig emlékezetes maradt, hogy az öregek hamvazószerdán hamulúggal kisúrolták az összes zsíros főzőedényeket (cserépedények), a húshagyókeddi fánk maradékát pedig elzárták („felfűzték”) a nagyböjt beköszöntére. Helyenként ismeretes az az engedmény, hogy a hamvazószerdát követő csütörtök torkos csütörtök, amikor a farsangi zsíros, húsos ételek maradékát még megették
A nagyböjti ételek a teljes ételállománynak az időszaknak megfelelő ételeiből kerültek ki, egyes régi egyszerű ételek azonban legtovább ebben az időszakban maradtak fenn, például sokfelé az erjesztett korpaléből (kiszi, keszőce, cibere), az olajütés melléktermékéből (zsufa), a savóból (csóré) készült leves. A nagyböjti időszakot már a kora újkori költészetben ez a cibere jelképezte, a farsang és a nagyböjt fordulóján, Konc király és Cibere vajda viaskodásánál. A középkor végén tetőzött hazai halbőség a halállomány mélypontjára fordult a 19. század második felében. Így a hal, az egyébként legjellegzetesebb böjti eledel, nem lehetett széles paraszti rétegek rendszeres nagyböjti eledele.
A nagyböjti absztinenciát a reformáció, korai szakaszától kezdve, a katolicizmus egyik jelképének tekintette és támadta erőteljesen. Ilyen értelemben szólt Szkhárosi Horvát András énekszerző, református prédikátor, a 16. század derekán a farsang
és nagyböjt katolikus szokásairól. (A tiltott és szokásos nagyböjti ételeket egyébként nagyon pontosan vette számba. A szerző Tokaj-Hegyalján, Tállyán írt, utolsó sora a szőlőkapásokra utal.)
A hazai protestánsoknál az újkorban nagyböjti absztinenciának nyoma sincs. Ezzel szemben egyik legnagyobb ünnepük a nagypéntek, amit gyakran a katolikusokénál szigorúbb böjttel tartottak meg. A protestáns nagypénteki böjt a 20. században közép-európai sajátosság, ami ismeretlen például Északnyugat-Európában.
A nagypénteki böjtös étkezés szigorúbb (nem főztek) és enyhébb formái (főtt ételekkel) azonban elsősorban nem felekezetenként, hanem tájanként oszlottak meg 1900 körül a magyar nyelvterületen. A szokásos ételek akkoriban még kötöttek, évről évre visszatértek. A nagypénteki naphoz kapcsolódtak a böjtös étrendek legszigorúbb és legrégiesebb változatai.
A századfordulón a Dél-Alföldön és a magyar nyelvterület északkeleti vidékén rendszeresen, míg másutt csak helyenként, egyáltalán nem főztek. A nap folyamán pattogatott kukoricát, a Dél-Alföldön mellette még lepénykenyeret ettek. Lepénykenyér készült a Dél-Dunántúlon is nagy összefüggő tömbben, míg másutt kisebb körzetekben. A Dunántúlon, valamint a Felföldön a Hernádig, következetesen kétfogásos volt a nagypénteki étkezés, az első fogásban levessel. Ahol ezt nem lepénykenyér, ott főtt vagy öntött tészta követte, csak Délnyugat-Dunántúlon kása vagy pép. A tészta elsősorban mákos tészta volt.
Észak-Tiszántúlon, ahol főztek, (általában feltét nélküli) főtt tésztából álló egyfogásos volt az étkezés (metélt), míg Erdélyben ugyancsak egy fogást, elsősorban babfőzeléket készítettek. Vagyis ahol egyáltalán főztek, az étkezés kétfogásos, illetve egyfogásos szerkezete követte a köznapi étkezéseket. A gabonaételeken kívül szokásos élelmiszerek bab-lencse, káposzta-gomba-korpacibere és aszalt gyümölcs. A bab-len-cséből leves, Erdélyben főzelék készült (babkása tört bab néven), Délnyugat-Dunántúlon helyenként babsaláta. A káposzta, gomba és gombás káposzta, … északon Latorcáig volt szokásos.
Az aszalt gyümölcs váltakozhatott a hüvelyessel levesként vagy csemegének készült vízben főzve, amit vagy a napi egyetlen nagyobb étkezésen vagy azon kívül a nap folyamán ettek. A Makád–Dunapataj közti Duna-szakasz mentén, református községekben, a böjt ellenére kolbászos gyümölcsleves is szokásos volt. A kolbászt azért ették, hogy a kígyómarástól megmeneküljenek. Ezeknek a nagypénteki étrendeknek máig szokásos számos eleme.
A nagyböjt a közép-európai katolikusok számára az újkorban a nagyszombat délutáni templomi feltámadási körmenettel ért véget. Húsvétvasárnap reggel a magyar falusi asszonyok főtt sonkát, festett főtt tojást, tormát, kalácsot és esetleg bort vittek kosárban a misére, amit a pap megszentelt. Ezek képezték a sajátos húsvéti ételt, amiből hazatérve az egész család evett. Az összeállítás még abból az időből származik, amikor nagyböjtben a tojás és a kalácshoz használt tej is tiltott volt.
A húsvéti ételszentelés a 20. század folyamán maradozott el.
A húsvéti főétkezés fogásait nem jelölte ki hagyomány, jó minőségű ünnepi ételeket főztek. A báránysült előfordult, de távolról sem volt az egész nyelvterületen elterjedt húsvéti étel. Húsvéthétfőn a lányos házaknál hideg ételekkel kínálták a locsoló legényeket. Meleg ételt nekik aztán helyenként az 1920-as évektől kezdve tálaltak, mindig az éppen legdivatosabb húsételt.
Pünkösd a paraszti étkezési rendben közönséges vasárnapként szerepelt.
Nagyböjt ideje 46 nap, rituálé bűnbánat, böjt, ima, keresztút
Nagyböjthöz kapcsolódó ünnep hamvazószerda, nagyhét, húsvét.
A nagyböjt bizonyos keresztény közösségekben a húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak, a hamvazószerdától húsvétig tartó böjti idő. Lényege a bűnbánat és a húsvétra való előkészület ideje, Krisztus kínszenvedésének emlékszaka; régebben egyúttal a keresztségre való előkészület ideje volt, s ezt a szellemet fejezi ki liturgiája is. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. A nagyböjt lelkületének része az ima és a szegények megsegítése is.
Nagyböjt időtartama
A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám:
- Jézus nyilvános életében végzett tevékenységeinek megkezdése előtt 40 napot böjtölt a pusztában;
- 40 napig tartott a vízözön;
- 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában;
- 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta a Tízparancsolatot;
- Jónás próféta Isten útmutatása alapján 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének (akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek)[
A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az Egyház nem tekinti böjti napnak (mivel minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe), ezért a böjti időszak a 7. század óta hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét. Teljes időtartama hamvazószerdától nagyszombatig 46 nap, amennyiben a vasárnapokat is beleszámítjuk.
A nagyböjt kezdetét megelőző háromhetes időszak a böjtelő, vasárnapjainak neve (húsvéttól számított hozzávetőleges távolságukról): hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja.
A nagyböjti időszakra eső vasárnapok nagyrészt zsoltáruk első soráról kapták latin nevüket:
- Invocavit („Hozzám kiált…”)
- Reminiscere („Emlékezzél…”)
- Oculi („Szemeim…”)
- Laetare („Örvendezz…”)
- Judica („Ítélj meg…” – feketevasárnap)
- Palmarum („Pálmák…” – virágvasárnap)
Nagyböjt története
A korai keresztények nagypénteki és nagyszombati böjtjéből fejlődött ki, s Irenaeus a húsvéti viták idején (196) említi, hogy némelyek húsvéti előkészületül egy, mások két napig, ismét mások 40 óráig böjtölnek. Alexandriában 250 körül már kenyéren és vízen böjtölnek a hívek az egész nagyhéten át, sőt még előbb; de a nicaeai zsinaton már a 40 napi böjtről is szó esik, melynek eredetét a 3. század második felére vezethetjük vissza. Szt. Atanáz 2-ik böjti levelében (330) a 40 napi böjtöt már mint kötelezőt írja elő.
A nagyböjt előírásai különbözők voltak keleten és nyugaton; a nyugatiak csak a vasárnapokat számították le, mint amikor nem böjtöltek, míg keleten szombaton és vasárnap sem böjtöltek, s ezért a nagyböjtöt előbb kezdették meg. Néhol a nagyhetet nem számították a 40 naphoz s így a nagyböjt korábban kezdődött.
Hamvazószerdával nyugaton a 7. és 8. század mezsgyéjén kezdték a nagyböjtöt. Ebből a szokásból lassanként törvény lett, melyet II. Orbán a beneventi zsinaton (1091) megerősített. Sok helyen nyugaton a 9. és 14. század között a nagyböjt a papság számára már hamvazószerda előtti vasárnap kezdődött. A 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, a böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A lila a 13. század óta számít a bűnbánat színének.
A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét búzaszemet ettek. Régen a hittanulók (katekumenek) ekkor készültek fel a keresztség felvételére, ekkor ismerkedtek a hittételekkel, Jézus életével. Húsvét vigíliáján (nagyszombat éjjel) keresztelték meg a katekumeneket, s az ókorban minden évben csak ezen a napon kereszteltek.
Nagyböjt liturgia és szokások
A katolikus egyház a régebbi szigorú szabályokon mára enyhített: szigorú böjtöt hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő (ekkor a 18 és 60 év közötti hívek a nap folyamán háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól), valamint ezeken a napokon és a nagyböjt többi péntekjén arra kéri 14 évnél idősebb tagjait, hogy ne fogyasszanak húst.
Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila (viola).
Sok keresztény közösségben – így a katolikus egyházban – az egész időszakban nem hangzik fel az istentiszteleteken az örömöt kifejező alleluja. A templomokat nem díszíti virág. A katolikus egyházban ennek az időszaknak egy sajátos szertartása a keresztúti ájtatosság, Jézus szenvedéstörténetének megjelenítése.[2]
Liturgikus hagyomány, hogy nagyböjt ötödik vasárnapjától (feketevasárnap) a feltámadási szertartásig a templomi feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín böjti lepellel eltakarják.
Mikor van pünkösd, Mikor van Nagyböjt ,
Húsvéti ünnepkör – Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe
Húsvéti dátumok – Mikor van nagypéntek, nagyszombat, húsvétvasárnap
Jézus Krisztus a legnagyobb baloldali forradalmár, az igazi példakép
Húsvét ünnepére húsvéti locsoló versek
Húsvéti locsoló versek – húsvéti klasszikus és tréfás locsoló versek
Húsvét ünnepek képei képalbum
Húsvéti ünnepek, húsvéti képgaléria
Húsvéti képek, húsvéti ünnepek húsvéti locsoló versek